A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 60/2011. számú határozatával „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította Kertbeny Károly költő-műfordító sírhelyét a Fiumei úti temetőben. A síremlék a homoszexuális szó megalkotójának állít emléket, melyet minden évben megkoszorúznak a hazai LMBT közösség tagjai.

A döntés a következőképpen hangzik: „A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 60/2011. számú határozatával „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította Kertbeny Károly sírhelyét a Fiumei úti temetőben. A védettség Hivatalos Értesítőben való közzétételéről gondoskodunk.” A 2011. október 11-i dátummal ellátott levél aláírója Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Miniszterelnökség Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságának főtitkára.

A Bizottság döntése nagymértékben köszönhető Dr. Takács Judit szociológusnak, az MTA Szociológiai Intézete igazgatóhelyettesének, aki áldozatos munkája révén bukkant rá a temetőben Kertbeny Károly sírjára és kutatta életét. A jelenlegi síremléket 2002. június 29-én, a Kerepesi temetőben avatták fel, melegszervezetek (Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság és Háttér Társaság a Melegekért), vállalkozók és magánszemélyek adományaiból. Az eseményen akkor beszédet mondott a két ötletadó, Láner László újságíró, a Mások volt főmunkatársa és Takács Judit is. Az emlékművet minden évben megkoszorúzzák a hazai LMBT közösség tagjai, hagyományosan a Budapest Pride zárónapján (a síremléket tavaly fekete lepellel takarták le neonáci szélsőségesek (lásd korábbi írásunkat), s a meleg közösség tagjai utána megemlékezést is tartottak (lásd bővebben)).

A mostani ajánlást a védelembe vételről támogató nyilatkozattal látták el Dávidházi Péter és Margócsy István irodalomtörténész professzor urak.

fotó: frissmeleg.hu

Hanzli Péter

Következzék a „hivatalos” életrajz, mely alapján a Bizottság döntött (két szövegezője Csiszár Gábor és Nádasdy Ádám):

KERTBENY KÁROLY
műfordító, újságíró, bibliográfus
(1824. február 28., Bécs – 1882. jan. 23., Budapest),

Kertbeny Károly bajor eredetű pesti családba született, Karl M. Benkert néven. A család éppen Bécsben tartózkodott születésekor, de hamar visszaköltöztek Pestre, Váci utcai szállodájukat működtetni. A gyermeket az egri piaristáknál iskolázták, hogy jól megtanuljon magyarul. Huszonnégy éves korára hivatalosan is magyarosíttatta nevét, Kertbeny alakra.

Először könyvkereskedést tanult Heckenast mellett; majd négy évig az 5. tüzérezred tisztnövendéke volt; matematikát, orvostudományt is tanult. Érdeklődése húszéves korától döntően az irodalom felé fordult.

Irodalmilag legfontosabb terjedelmes fordítói életműve. 1848-ban Frankfurtban jelentette meg – a világon először – németül Petőfi veseit, Heinének ajánlva. Ezt további hét Petőfi-kötete követte, köztük a János vitéz. A hazai irodalmi élet támadta az első könyvek gyengéit: Kertbeny ekkor még hibás magyarsága okán néha tévedett, s német verselése sem volt kifogástalan. Ugyanakkor úttörő volt, mert az ő német fordítása tette lehetővé az angol, francia, dán, orosz és lengyel nyelvű Petőfi-kiadások elkészítését. Tegyük hozzá, hogy Kertbeny későbbi Petőfi-fordításai egyre tökéletesedtek, itthon is elismerést arattak.

Munkássága a 48-as forradalom utáni időszakban csúcsosodott ki. Sohasem nősült meg, elsősorban bizonytalan anyagi helyzete miatt, de életrajzírói elképzelhetőnek tartják, hogy homoszexuális volt. Családja nem lévén, teljes erejével a hazai kultúra megismertetésért küzdött: tollal éppúgy, mint például egy borkiviteli társulat szervezésével. Az 1860-as évektől számos Jókai-mű német kiadását intézte el, valamint harmincöt kötetnyit maga fordított le, köztük Az arany embert és a Szegény gazdagokat. Ezen fordításai nyelvi értéket már senki sem bírálta. Munkái alapján készültek a francia, dán, holland, svéd, finn, cseh, orosz és lengyel Jókai-átültetések. Emellett fordított Aranyt (így a Toldit), Vörösmartyt, magyar költőket és drámát. „...én őszinte barátsággal és tisztelettel adózom Önnek, és nem tegnapelőtt óta, hanem tizenöt éve” –írta neki egy levélben Jókai (1871. júl. 19.).

Másik jelentős munkaterülete a bibliográfia, melynek egyik hazai úttörője volt. A korai magyar könyvészet adatait gyűjtötte két és fél évtizeden át, és 1473-tól 80.000 munkát sikerült összeszednie. Trefort Ágoston miniszteri támogatásával jelenhetett meg Kertbeny hiánypótló kétkötetes munkája: a magyarországi kiadású német könyvek teljes katalógusa.

Publicistaként is fontos. 148 külföldi újságba ezernél több cikket írt. Ezekben (és a Brockhaus-lexikonbeli cikkeiben) leginkább a magyar kultúrát igyekezett bemutatni. Pszichológiai, társadalompolitikai kérdések is foglalkoztatták: a nemzetközi tudománytörténet számon tartja, hogy egy 1869-es írásában ő használta először a „heteroszexuális” és „homoszexuális” szakkifejezést. Számos saját művéből legérdekesebbek a Széchenyi, illetve a Teleki László halálára írt emlékiratai.
Naplói, a fennmaradt fényképek alapján a kor számos hírességével kapcsolatot tartott. Ismerősei közé tartozott Arany, Deák, Eötvös József, Klapka, Kossuth, Liszt, Petőfi, Széchenyi, Trefort, de ugyanígy III. Napóleon, Bem, Andersen, Dumas, Rossini, Johann Strauss, Verdi vagy Alexander von Humboldt – és a sor hosszan folytatható.

Végül a magyar kormány hívta haza, s Tisza Kálmán közbenjárására kapott életjáradékot. A főváros ingyen lakást biztosított számára. Temetésén a Petőfi Társaság ekként összegezte Kertbeny szerepét: „A haza szolgálatában élte életét [...], hirdette idegen népek közt a mi dicsőségünket. Első irodalmi működését gúny fogadta, de ő nem csüggedt el, s fényt, világosságot vetett a magyar irodalomra idegen népek előtt. Visszajött közénk, hogy itt találjon nyugalmat a hazai földön, melyért küzdött, szenvedett.”

Jókai Az én kortársaim c. emlékiratában mutatta be, s Móra Ferenc a Napok, holdak, elmúlt csillagok c. kötetében írt róla jellemrajzot.

Felhasznált irodalom:

Detrich Márta: Kertbeny Károly élete és műfordítói munkássága, Szeged, 1936
Jókai Mór levelezése, II., 1860-1875, Bp., 1975.
Mary Adrienne Kaiser Bozsik: Károly Mária Kertbeny (1824-1882): An Early Comparatist, kézirat (doktori disszertáció), Bayreuth, 1991
Kertbeny Károly: Nyílt levél a tisztelt Kisfaludy-Társasághoz, Bp., 1879.
Kertbeny Károly = Vasárnapi Újság, VÚ, 1882. jan. 29., 68–70.
†Kertbeny Károly = Pesti Napló, 1882. jan. 24., 2.
Kertbeny Károly = Budapesti Hírlap, 1882. jan. 23., 2.
Móra Ferenc: Kertbeny = M. F.: Napok, holdak, elmúlt csillagok, Bp., [1935], 86–94.
Négyesy László: Kertbeny Károly = A Pallas nagy lexikona, X., Bp., 1895, 453–454.
Szinnyei József: Kertbeny Károly Mária = Sz. J.: Magyar írók élete és munkái, 6., Bp., 1899, 133–145.
Takács Judit: Kertbeny Károly és a magánélet szabadsága = Holmi, 2008/12, 1613–1626.
Toldy László: Kertbeny Károly Mária = Budapesti Hírlap, 1882. jan. 24., 1–2.