A hétvégén véget ért a 62. berlini filmfesztivál, amely szép magyar sikerrel zárult. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy Berlinben ilyenkor osztják ki az egyik legrangosabb, LMBT témával foglalkozó filmeknek járó díjat, a Teddyt is. Idén Ira Sachs filmje diadalmaskodott.

A Teddy díj egy nemzetközi filmes elismerés, amelyet minden évben a berlini filmfesztivál keretei között egy független zsűri ítél oda valamilyen LMBT témával foglalkozó filmnek. A díjat több kategóriában is kiosztják, így díjazzák a legjobb filmet, a legjobb dokumentumfilmet és a legjobb rövidfilmet is.

A független zsűri tagjait nem a Berlinale rendezői jelölik ki, a tagok többnyire neves leszbikus és meleg filmfesztiválok elnökei és munkatársai, akik a filmfesztivál összes szekciójából megtekintenek filmeket, majd kiválogatják az LMBT témájú alkotásokat és ezeket zsűrizik. A nyertes filmek alkotói nem csak egy nemzetközi elismeréssel, de 3000 euróval is gazdagabbak lesznek.

Az első Teddyt 1987-ben adták át az akkori nyerteseknek, Pedro Almodóvarnak és Gus Van Sant-nek. Azóta olyan neves alkotók részesültek a díjban, mint Derek Jarman, Rob Epstein, Cheryl Dunye, Lukas Moodysson, Greta Schiller, François Ozon, John Cameron Mitchell, Julián Hernández, Sébastien Lifshitz, Maryam Keshavarz, Lisa Cholodenko, James Franco, Marco Berger és Céline Sciamma.

Az idei évben Ira Sachs Keep the Lights On című filmje (lásd az első két fotó) nyerte a legjobb mozifilmnek járó Teddyt. Az amerikai rendező eddig olyan filmeket rendezett, mint a 2005-ös Lehangolva, amely elnyerte a Sundance filmfesztiválon a zsűri nagydíját, vagy a 2007-es Házasélet, amelyben a főbb szerepeket Chris Cooper, Pierce Brosnan, Rachel McAdams és Patricia Clarkson alakították.

Legújabb, Teddy díjas alkotása 1997-ben, New Yorkban játszódik. A főhős, a dokumentumfilmes Erik (Thure Lindhardt – Hódító Pelle, Szabad szerelem, Angyalok és démonok, Testvériség) ebben az intenzív, pulzáló városban ismeri meg Pault (Zachary Booth – Dalok ismerkedéshez, Woodstock a kertemben, A hódkóros), a jóképű, de zárkózott ügyvédet. A két férfi között azonnal felpattan az a bizonyos szikra, s hamarosan egy párkapcsolat kellős közepén találják magukat. Ahogy elkezdik építgetni közös életüket és otthonukat, úgy folytatják tovább magukban, a magányosan az elkeseredett harcot saját korlátaikkal, kényszereikkel és függőségeikkel. A film szexről, barátságról, intimitásról, de mindenekelőtt szerelemről szól, és őszinte betekintést enged napjaink párkapcsolatainak természetébe.

A zsűri nagydíját Vincent Dieutre Jaurés című filmje kapta. A cím egy párizsi metróállomást takar. Minden tekintetben érdekes projektről beszélhetünk, az egész film egy stúdiólakásban játszódik, egyetlen nő (Eva Truffaut) és férfi (Vincent Dieutre) a főszereplők. Nem játszanak, inkább beszélgetnek. Természetesen a szerelemről, annak elmúlásáról, a múlt szeretőiről. A kamera végig azt veszi, ami a lakás ablakából látszik, de a szereplők egyszerű beszélgetése révén bepillantást nyerhetünk abba a világba is, ami az ablak másik oldalán van.

A legjobb dokumentumfilmnek járó díjat a Call me Kuchu című alkotás (lásd az oldalsó fotó) nyerte, amely az első olyan ugandai férfi történetét meséli el, aki nyíltan vállalta homoszexualitását. A filmben David Kato és három másik aktivista mindennapjain keresztül érthetjük meg, milyen homoszexuálisként élni egy olyan országban, ahol a törvény bünteti a homoszexualitást, és ahol önmagunk felvállalása az életünkbe kerülhet.

A legjobb rövidfilmnek Claudia Llosa Loxoro című alkotását (lásd a lenti képen) választották. A rendezőnő korábban már rendezett két mozifilmet is, a Madeinusa-t és a Fausta énekét, amelyet 2010-ben a legjobb idegennyelvű film Oscar díjára is jelöltek.

A perui rendezőnő ezúttal 20 perces rövidfilmet készített egy középkorú, egyedülálló édesanyáról, aki kétségbeesetten keresi 19 éves lányát, aki elhagyta otthonát, hogy az utcán dolgozzon. Azonban anya és lánya nem átlagos nők: transszexuálisak. A film egy minden határon túlmenő keresés története, amely elkalauzolja a nézőt egy távoli és ismeretlen világba, ahol egyedül az ismeretlen ismerős.

A berlini filmfesztivál magyar sikerben is bővelkedett. Fliegauf Bence Csak a szél című, a magyarországi romagyilkosságok által inspirált filmje elnyerte a Zsűri Nagydíját, a fesztivál béke díját és az Amnesty International is egy díjjal tüntette ki az alkotót és filmjét.

Fliegauf filmjét vélhetően hamarosan a magyar közönség is megtekintheti, a többi film kapcsán egyelőre nem tudni magyarországi bemutatóról.

fotók: bandofthebes.typepad.com; prescreen.com; chickeneggpics.blogspot.com; rpp.com.pe

Bobák Zsombor